Deprecated: mysql_pconnect(): The mysql extension is deprecated and will be removed in the future: use mysqli or PDO instead in /home/biharisz/public_html/index.php on line 9
Szorvány települések Bihar megyében
  • Főoldal
  • Hírek
  • Interjú
  • Fórum
  • Galéria
  • Kapcsolat
  • Köröstárkány történelme a századok folyamán

    A Fekete-Körös völgyi lakosság túlnyomó része ma román nemzetiségű, és csak kis részben magyar. A történelem folyamán azonban az első települő nép a magyar volt.

    Anonymus szerint a honfoglaláskor Tuhutum és unokája telepedett meg nemzetségével a Fehér- és Fekete-Körös, a Tisza valamint az erdélyi hegyek közötti vidéken.

    Tárkány feltehetőleg 1000-1050 óta létezik. Alapítói minden bizonnyal székely gyepűőrök voltak.

                A tatárjárást átvészelt Rogerius, nagyváradi kanonok, Siralmas ének című művében találkozunk körös-völgyi települések nevével: „Tamásda a Fekete-Körös partján fekszik, hol a Tőz vize beleömlik.” Lakosságát 1241-ben a mongolok irgalom nélkül kiirtották. Olyan Fekete-Körös völgyi és melléki települések nevei, mint például Solymos, Gyanta, Szigeti, Jánosd, Székelytelek már 1213-1217 között szerepelnek a váradi Regestrumban. (A Regestrum a váradi káptalan előtt zajlott peres ügyek írásba foglalása 1208-1231-ig.) Itt még nem jegyzi meg Tárkány falut, de ez csak a peres ügyek hiánya miatt történhetett meg, mert minden bizonnyal, a falu a többi községgel egyidős. 

                Köröstárkány is annak köszönheti a fennmaradását, a többi községhez hasonlóan, a mongolok támadása idején, hogy sűrű erdővel volt körülvéve. A nagy veszélyt jelentő mongoloknak semmi és senki sem állhatott útjába, s csak az menthette meg életét, aki, mint Rogerius is, az ősrengetegbe vetette magát. Ezek az egész Fekete-Körös völgyét betöltő erdőségek a múlt század közepéig fennállottak, s a községek az erdőkben szigetszerűen voltak elszórva. A mongolok az itt bujdosó lakosságot valószínűleg nem sok sikerrel üldözhették, s ennek köszönhető, hogy a váradi Regestrumban is felemlített Fekete-Körös völgyi falvak túlélték ezt a rettenetes időt.

    Ebben az időben azonban nemcsak a fent említett községek léteztek, hanem sokkal több, de ezek ősiségét oklevelekkel nem lehet kimutatni, mert a sokszázados harcok és pusztítások nemcsak az írott emlékeket semmisítettek meg, hanem azon hiteles helyeket is, ahol ezek esetleg fennmaradhattak. A történelemi kútfők híján azonban segít a néprajz-tudomány, s a helységnevek sok kideríthetetlennek hitt kérdést megvilágíthatnak.

    Az első írásos emléket az 1332-1337-ből legteljesebben fennmaradt pápai tizedlajstrom képviseli. A pápaság által szedett tized a keresztes hadjáratok megszervezését célozta. Benne megemlíti Tárkányt, mint egyházas községet. A név ugyanaz, csak ebben az időben az írásmód eltért a maitól. 1332-ben Tharkand, 1333-ban Thurkan, Tharkan 1335-ben, és az 1336 évi tizedlajstromban Tarkun néven említik. Csak 1587-ben találjuk először Tárkány néven, mint az erdélyi fejedelem tulajdona.

    Scolari András püspök levelében is találkozunk vele, mint magyar községgel, 1422-ben. 1478-ban már szőlőművelésről is találtak feljegyzéseket.

    A váradi püspökség nagy földterületeket birtokolt a Fekete-Körös völgyi települések határaiban. A XVI. században a püspökség elpusztult, és így Belényesnek, és a környező falvaknak megszűnt minden kapcsolata Váraddal, amely török kézre került. A XVI. század végén az erdélyi fejedelmek birtokukba került és visszakerült területeket módosabb családoknak adományozták. Ezek a családok viszont ideig élvezhették a földterületek nyújtotta kiváltságokat és anyagi javakat, mivel a XVII. század végere ismét visszakerült régi birtokosa, a püspökség kezébe.

    Tárkány régi temploma 1575-ben épült (1. kép). 1600-ban már református községként szerepel. Ekkor, egészen pontosan 1587-ben találjuk először mai nevén említve a falut. Valószínűleg a fejedelmek alatt erdélyi papok reformálták, mert az egyházi szokások ma is erdélyiek.

    A Fekete-Körös völgyének alsó része – Tenke és Magyarcséke központtal – a középkorban szinte teljes egészében magyarlakta terület volt. A völgy felső részén pedig, ami ma közigazgatásilag két nagyobb központra oszlik: a belényesire és a vaskóira, több román falu létezik, mint amennyi magyar. Köröstárkány is itt helyezkedik el, Belényestől körülbelül 4 kilométer távolságra.

    A felső-vidéket földrajzi helyzete miatt a török és tatár csapatok nem támadták, de az alsó részen elő magyar lakosság osztozott az Alföld sorsában.

    A csaták nyomán rendre el-elfogyó magyar lakosságot a román nemzetiségűek váltották fel. A nagyobb összefüggő magyar nyelvterületeket és a szórványokat azonban nem tudták beolvasztani. Egy ilyen szigete maradt meg a magyar társadalomnak Köröstárkányban, ami ma sem veszítette el identitását.

    Tárkányhoz tartozott hajdan a XVII. században alapított Kistárkány is, ami ma Köröstárkány községet  alkotó négy falu egyike.

    1777-től Mária Terézia Dekrétuma alapján az erősödő román görög-katolikus egyház váradi püspöksége kapja meg a belényesi „Doménium” birtoklási jogát, és ezzel együtt a tárkányi, addig a fejedelem tulajdonában lévő földterületeket.

    A XVI. század végén Tárkány a töröknek hódolt. Ezért az ellenség nem pusztította, de ennek ellenére sok csapás éri. 1738-ban a pestis fel év alatt kilencvenkilenc felnőttet vitt el. Ekkor ez a lakosság fele volt. Az 1836. évi kolerában harmincnégy, az 1873. éviben pedig százharminchárom lélek pusztul el az anyakönyvi adatok szerint. Ugyanilyen arányú volt a pusztulás a szomszédos községekben is.

    1886-ban, K. Nagy Sándor, Bihar vármegye földrajza című művében jegyzi fel a következőket: „Tárkány székely eredetű szorgalmas lakosokkal van tele, kiknek öltözete és beszédmódja is igen sajátságos és érdekes.”

    1899-ben Győry József tárkányi pap írja a tárkányiakról, hogy Erdélyből a Székelyföldről telepítette Bethlen Gábor fejedelem a Benedek, Mikló, Szatmári és Antal családok első őseit 1614-ben, egyszersmind nemességet adott nekik, és kiváltságlevelében a községet Nagytárkány városnak nevezi el.

    Folytatva a történelmi adatok sorát, megemlíthető, hogy a Pesti Hírlap 1910. április 26. számában a tárkányi magyarokról egyhasábnyi tárgyilagos leírásában a cikk írója János Zsigmond Székelyföld telepeseit látja bennük. Ezzel körülbelül kimerült a tárkányiakról a Második Világháborúig az összes nyomtatásban fennmaradt apróbb feljegyzések, amelyek részben a néphagyományra, részben a családnevekre és régi anyakönyvi kivonatokra támaszkodnak. Az adatok Tárkányról néhol eléggé kaotikusak. Néha egymásnak ellent is mondanak, főleg az alapítók és a legrégebbi időkből származó – már csak hagyományokra és néphiedelemre épülő – adatok.  Viszont korántsem lehet egyértelműen azt mondani, hogy valóságértékük nincs.

    1919. áprilisa

    1919. április 15-én megkezdődik a román csapatok offenzívája a Técső-Szatmár-Csucsa vonalon.

    A Székely Hadosztály – lévén az egyetlen rendezett és akcióképes csapat – bár súlyos vereségek árán és létszámbeli hátrányban, de felvette a harcot a Fekete-Körös völgyében.

    Ezen harcokból a tárkányiak is kivették részüket a Verbőczy-zászlóalj oldalán, mely nem bírva az ellenség számbeli fölényével, lassan vonult vissza, egészen Köröstárkány-Kisnyégerfalva vonaláig.

    Április 18-án jött a hír, hogy a vörös csapatok a csucsai frontról megfutamodtak és így tarthatatlan csapdává vált a Fekete-Körös völgye. Verbőczy elrendelte a visszavonulást Nagyvárad felé, félvén a bekerítéstől, miközben a két magyar falu fedezék és oltalom nélkül maradt.

    Április 19. lett Köröstárkány és a szomszédos Nyégerfalva fekete napja. A bevonuló félkatonai alakulatok és katonai ruhába bújt civilek vérfürdőt rendezve kirabolták a falut. Az áldozatok között találni lehetett nőt, férfit, öreget, fiatalt, de még vakot és süketet is. Válogatás nélkül öldököltek. Volt, ahol egész családok tűntek el, de olyan is előfordult, hogy megcsonkították áldozataikat, vagy, hogy élve temettek el embereket.

    Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok otthonról elbujdosott tárkányit fenesi román családok mentettek meg.

    Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a falu emberiekben és anyagiakban esett kárát – úgy tűnik – az idők folyamán kiheverte.

    Mindennél sokkal fájóbban érintette viszont a közösséget az az erkölcsi és lelki veszteség, amit 1919. április 19-én és a nacionál-kommunista rendszer alatt szenvedett el.

    Fizetett és önkéntes agitátorok fáradoztak azon, hogy belesulykolják az amúgy is kisebbségben élő magyar közösségbe a kollektív kisebbségi bűntudatot, igyekezvén lelkiekben és öntudatban megcsonkítani egy olyan közösséget, amely mindig a maga ura volt.

    Az, hogy ez csak részben sikerült nekik, bizonyítja az 1999-ben a mártírok emlékére emelt emlékmű, ami a templom előtt, a főtéren kapott helyet. (2. kép)

    A háború után a tárkányiak eltemették halottaikat, és a fejfákra e súlyos mondatot írták fel megkülönböztetés végett: „Meghalt 1919 áprilisában, megöletett gyilkos kezek által”. A hatalom nemsokára elrendelte és kötelezővé tette a hozzátartozók számára ezen sírkövek kicserélését. Volt azonban egy-két család, akik – részben koruk és anyagi helyzetük miatt – , részben pedig dacból helyükön hagyták őket. Egyik másik máig fennmaradt. (3. kép)

       Vidéki turizmus

                Az utóbbi években számos magyarországi és erdélyi család keresi fel Köröstárkányt csupán pihenés céljából vagy azért, hogy kisebb-nagyobb kirándulásokat szervezhessenek a közeli látnivalók megtekintésére. A faluban egyre többen foglalkoznak turisták elszállásolásával, ami részben bevételt is jelent az elszállásolást biztosító családnak. 

                A szerencsés földrajzi helyzetnek köszönhetően Köröstárkány a következő lehetőségekkel kecsegtet:

     

    1.            Biharfüred

    Tárkánytól 30 km-re a Bihar-hegység északnyugati részében, a Jád patak forrásvidékén található

      kiváló klimatikus gyógyhely 1102 méterrel a tengerszint felett, ózondús levegővel és sűrű fenyvessel rendelkezik.

     

    2.            Pádis karsztvidéke

      Köröstárkánytól 47 km-re

      1100-1300 méteres tengerszinti magasság

      változatos karsztjelenségek: katlanok, szorosok, szakadékok, barlangok.

     

    3.            Bihar-hágó – Aranyoslápos

      55 km-re található

      gyors fejlődésben levő magashegyi üdülőtelep, 1000-1200 méteres magasságban Bihar és Fehér megyék határán

      hegyi-túrázási lehetőségek: Rozsda-szakadék, Nagy-Bihar csúcs (1849 m), a Fekete-Körös forrása, Aranyosfői jégbarlang

      télen sízési lehetőségekkel, sífelvonóval

     

    4.            Kiskohi Medvék-barlangja

      Tárkánytól műúton 33 km-re, a Bihar hegység nyugti lábánál

      délkelet-Európa legszebb cseppkőbarlangja, 488 m hosszú

      közvetlen közelében etnográfiai gyűjtemény és pisztráng tenyészet

     

    5.            Menyháza

      23 km-re fekszik

      290 méter magasságban a Béli-hegység nyugati oldalán (Arad megyében)

      termálfürdő és szabadtéri strand, túrázási lehetőségekkel, márványbánya

      a közelben (6 km) a déznai vár romjai 

     

    6.            Mézgedi cseppkőbarlang

      27 km-re található Tárkánytól

      nagy kiterjedésű, 4750 m hosszúságú, több szinten fekvő barlang

     

    7.            Várasfenesi Béla-vár

      Köröstárkánytól 7 km-re

      a váradi püspökség fontos erődítménye volt már a XIII. században

      ma falai omladoznak, de az északi feljárata még használható.

    Események

    Szállás

    Elérhetőség

    Anatal Péter

    Rmdsz elnök

    frenezis@freemail.hu