Deprecated: mysql_pconnect(): The mysql extension is deprecated and will be removed in the future: use mysqli or PDO instead in /home/biharisz/public_html/index.php on line 9
Szorvány települések Bihar megyében
  • Főoldal
  • Hírek
  • Interjú
  • Fórum
  • Galéria
  • Kapcsolat
  • Élesd

    Fekvése

    Élesd városa Románia nyugati részén, a Erdélyi-szigethegység északi peremén, a Rév-Báród-i medencében helyezkedik el. Délen a Király-erdő, északon a Réz-hegység határolja, a két hegység között a Sebes-Körös medre húzódik, a város a folyó jobb partján található.

    A településen halad keresztül nyugat-keleti irányban az E60-as jelzésű nemzetközi országút. A főút keleti irányban összeköti Élesdet Kolozsvárral (118 km-re a várostól), nyugati irányban pedig Nagyváraddal (38 km-re).

    Nevének eredete

    Neve a régi magyar Éles személynévből származik, ez pedig az éles melléknévből ered.

    Története

    A római birodalom idején itt haladt át az Aquincumot Porolissummalmal összekötő útvonal.

    Első, máig fennmaradt írásos említése az a feljegyzés, amelyet Várad 1291 és 1296 közötti püspökének, Benedeknek a bécsi Nemzeti Könyvtárban őrzött kódexe tartalmaz. Ez arról szól, hogy villa Elusd (Elusd község) hívei püspöki gabonatized, azaz dézsma címen, 12 kereszt gabonát adtak.

    A középkori Élesd nem a mai város helyén állott, hanem ettől mintegy két kilométerre a Körös partján. Ennek az első falunak a lakói csak a 18. század elején költöztek át a gyakori árvizek elől a magasabban fekvő mai helyre. A régi falu teljesen elpusztult, maradványait egyelőre még nem tárták fel.

    A mai város közelében emelkedő hegyek között állott és áll romjaiban ma is Sólyomkővár, mely több mint négy évszázadon keresztül volt a Réz-hegység északi és déli oldalán fekvő községek gazdasági és katonai központja. Sólyomkő vártartományának keretében zajlott Élesd egész története.

    A vidék első urai a dunántúli Geregye nemzetségből valók voltak, ők törekedtek arra, hogy a környéken birtokokat szerezzenek. Ők építették a 13. század második felében a Sólyomkővárat. A nemzetség legjelentősebb képviselője Écs fia Pál comes volt, aki megszerezte és várbirtokához csatolta többek között a mai Élesd területeit is.

    Pál fia Miklós vajda fellázadt IV. László ellen, a lázadást a Borsa nembeli Tamás fiai verték le, és ezzel megszerezték a várat és annak birtokait. 1296-ban az Anjou párti Borsák fellázadtak III. Endre ellen, a lázadást leverték, és 1318-ban a birtokok visszaszálltak a koronára. Zsigmond király 1389-ben Kopolyai János szörényi bánnak adományozza a területet, de tíz év elteltével újra visszaszállt a koronára.

    1406-os oklevelek említik Sólyomkővárat és a hozzá tartozó településeket, köztük Élesdet is. 1435-ben Zsigmond király az uradalom fele részét Kusalyi Jakcs Lászlónak, illetve Bánffy Istvánnak zálogosította el. 1456-tól Vitéz János váradi püspök lett a tulajdonos, akinek 1472-ben bekövetkezett halála után Mátyás király a Drágffyakna adta a várat és a birtokokat, akik több mint egy évszázadon keresztül voltak a vidék urai, egészen a család teljes kihalásáig.

    1599-ben Bocskay Istváné lett a vár, aki halála előtt pár héttel Báthory Gábort tette meg örökösének. Őt követte 1610-ben Imreffy Mihály, akinek halála után felesége Zólyomi Erzsébet lett a birtokos.

    Az 1657. október. 28.-i erdélyi diéta II. Rákóczi Györgynek ítélte az uradalmat. 1660-ban Kemény János erdélyi fejedelem birtoka lett, aki az első felszólításra átadta a várat a törököknek. 1660-1692 között a vár, és annak birtokai, köztük Élesd is,török uralom alatt volt. 1692-ben amikor Váradot a törököktől visszafoglalták Élesdnek összesen csak kilenc lakosa maradt életben, de a község népessége gyorsan pótlódott a környék magyar falvaiból.

    A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703-1711) a fejedelem birtoka és kuruc fészek volt a vár. 1709. augusztus. 2.-án Kriechbaumm tábornok közel 3000 katonával Élesd közelében haladt Nagyvárad irányában, amikor Bagossi András vezérlete alatt álló 500 sólyomkői kuruc lovas támadta meg őket Élesd és Tinód között, de a labancok visszaverték őket.

    A szabadságharc leverése után a vár utolsó kapitány Horváth György volt, a várat a császáriaknak átadta, akik 1711-ben Löwenburg császári tiszt vezetésével lerombolták. Az uradalom három részre szakadt, az északi területek Micske központtal külön uradalom lett, a hegyvidéki, románok lakta falvak szintén kiváltak és Báródság néven önálló kiváltságos román nemesi kerületet alkottak. A maradék uradalom a Bánffy család birtokába került, a rommá lett sólyomkői várból Élesdre helyezték át a gazdaságuk központját. Ekkor költöztették át Élesd falut a Körös mellől a mai helyére.

    1761-ben a községet mezővárossá nyilvánították, heti és évi országos nagyvásár tartásának a jogát is megkapta. 1779-ben a birtok Gróf Batthyány György birtokába került, fia Gróf Batthyány József a 19. század elején barokk kastélyt épített Élesden. Felesége Lázár Anna két fiúgyermeknek adott életet, de mindkettő fiatalon meghalt, és hamarosan anyjuk is. A gróf az egykori Sólyomkővár két szélső romja közé kápolnát építtetett, ahova két fiát, és feleségét temette el.

    1848 decemberében az erdélyi seregek élén Bem József bevonult a városba, ahonnan sok fiatal csatlakozott a sereghez, a város temetőjében több élesdi honvéd sírja megtalálható ma is.

    1904. április 24-én a Függetlenségi Párt nagygyűlésén mintegy 3000 magyar és román munkás és szegényparaszt vonult fel. A kivezényelt csendőrök és a tömeg között összetűzésre került sor, az élesdi sortűznek 33 halott és 90 sebesült áldozata volt.

    A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye egyik járási központja volt (Élesdi járás).

    A kommunista diktatúra idején 1950-ben a település az úl közigazgatási törvény szerint rajoni központ lesz, 1968-ban városi rangot kap.

    1989-es rendszerváltó forradalom idején a városban is megmozdulások voltak, december 22.-én a tüntetők elfoglalták a néptanács épületét, de a karhatalom nem lépett közbe. 1990 január 2.-án megalakult az RMDSZ élesdi szervezete.

    1991-ben ünnepelte a város fennállásának 700. évfordulóját.

    Lakossága

    1910-ben 2337 lakosából 2175 magyar és 112 román volt. 2002-ben 10 415 lakosa volt, ebből 6788 román, 1987 magyar (19,07%), 953 cigány, 645 szlovák és 28 német.

    Épületei

      Batthyány-Bethlen kastély (jelenleg kórház)

      Jakabfi-ház (jelenleg városháza)

      Létai-ház (kórház, majd pénzügyi hivatal)

      Erzsébet szálló

    Testvérvárosok

                    - Kaba, Magyarország

    Események

    Szállás

    Elérhetőség